Ma már szinte mindenkinek van jó minőségű kamerája a zsebében. A telefonok rengeteget fejlődtek, ezért egy családi esemény, utazás vagy hétköznapi pillanat megörökítéséhez sokszor valóban nincs szükség külön fényképezőgépre. Ettől azonban a professzionális fotózás még nem vált feleslegessé.
A különbség ugyanis nem pusztán abban van, hogy hány megapixeles képet kapunk. Egy profi fotózás során a fény, a helyszín, a testtartás, az objektív, a kompozíció és a fotós irányítása egyszerre dolgozik azon, hogy olyan kép szülessen, amelyet évekkel később is szívesen nézünk vissza.
A jó portré sokkal többről szól, mint az arcról
Amikor portréról beszélünk, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy a fényképezőgép egyszerűen rögzíti, hogyan néz ki valaki. Valójában ugyanarról az emberről néhány perc alatt egészen különböző képek készülhetnek.
Elég megváltoztatni:
- a fény irányát,
- a kamera magasságát,
- a test szögét,
- a háttér távolságát,
- az arckifejezést,
- vagy akár csak azt, hová nézünk.
Egy jó portréfotós ezeket folyamatosan figyeli. Nem várja el, hogy a fotózott ember automatikusan tudja, mit kell csinálnia a kamera előtt.
Ez azért fontos, mert az emberek többsége nem modell.
Teljesen természetes, ha az első percekben valaki feszeng, nem tudja, hová tegye a kezét, vagy úgy érzi, minden mozdulata mesterséges.
A fotós feladata az irányítás
A „viselkedj természetesen” talán az egyik legkevésbé használható instrukció, amit fotózás közben adni lehet.
Sokkal jobb, ha a fotós konkrétan irányít.
Fordítsd kissé oldalra a vállad.
Tedd át a testsúlyt a másik lábadra.
Engedd le a vállad.
Nézz az ablak felé.
Mozgasd meg a hajad.
Ezek apró utasítások, mégis segítenek abban, hogy ne kelljen azon gondolkodnunk, vajon jól állunk-e.
A jó fotós közben figyeli azt is, melyik mozdulat működik természetesen az adott embernél.
Nem ugyanazt a pózt erőlteti mindenkire.
A megfelelő fény teljesen megváltoztathatja a képet
A fotózás alapja maga a fény.
Egy kemény mennyezeti világítás mély árnyékokat hozhat létre a szem alatt, míg egy nagy ablakból érkező lágy fény egészen finoman rajzolhatja meg az arcot.
Stúdióban pedig a fotós maga szabályozhatja:
- honnan érkezzen a fény,
- milyen erős legyen,
- mekkora területet világítson meg,
- milyen árnyékot hozzon létre.
Ez különösen fontos portré- és boudoir fotózásnál, ahol a fény a test formáit is képes hangsúlyozni vagy finomabban megmutatni.
Egy jól megtervezett Boudoir fotózás Budapesten ezért nem egyszerűen néhány fehérneműs kép elkészítéséről szól. A fények, a testtartás, a hangulat és a fotós irányítása együtt alakítja ki azt az elegáns vagy intimebb vizuális világot, amelyet az ember a sorozattól vár.
Nem kell „fotogénnek” lenni
Sokan már a fotózás gondolatát is elutasítják azzal, hogy ők nem fotogének.
Ez sokszor korábbi rossz tapasztalatból ered.
Telefonos szelfiknél például a kamera gyakran nagyon közel van az archoz, ami perspektivikus torzítást okozhat. Egy rosszul megválasztott szög vagy kemény fény pedig bárkiről előnytelen képet készíthet.
Egy profi portré másképp készül.
A megfelelő objektív, távolság és fény miatt természetesebbek lesznek az arányok. A fotós ráadásul nem egyetlen véletlenszerű pillanatból dolgozik, hanem több képet készít, miközben folyamatosan változtat a beállításokon.
Így sokkal nagyobb eséllyel találja meg azt az arckifejezést és testtartást, amely valóban működik.
A ruha is meghatározza a hangulatot
Fotózás előtt érdemes több ruhát előkészíteni.
Nem feltétlenül az a legjobb választás, amelyik a legfeltűnőbb.
Gyakran sokkal jobban működnek:
- egyszínű ruhák,
- egyszerű szabások,
- jól illeszkedő darabok,
- időtálló kiegészítők.
Portrénál az a cél, hogy a ruha támogassa a képet, ne pedig minden figyelmet elvonjon az arcról.
Boudoir fotózásnál különösen fontos a komfortérzet. Hiába látványos egy darab, ha folyamatosan igazgatni kell, szorít vagy egyszerűen idegenül érezzük magunkat benne.
A feszültség ugyanis a testtartáson is látszik.
A profi kép nem feltétlenül jelent erős retusálást
A retusálásról sokan arra gondolnak, hogy teljesen átformálják az arcot és eltüntetnek minden természetes részletet.
Pedig jó portréfeldolgozásnál ennek éppen az ellenkezője a cél.
A kép lehet tisztább, kiegyensúlyozottabb és technikailag szebb, miközben az ember továbbra is felismerhető marad.
Általában korrigálható:
- egy átmeneti bőrhiba,
- zavaró háttérelem,
- apró ruhahiba,
- nem kívánt fényfolt.
A természetes vonások teljes eltüntetése viszont könnyen művi eredményt ad.
A jó retus szerintem akkor sikeres, ha első pillantásra nem is gondolunk arra, hogy történt utómunka.
Egy fotózásnak élményértéke is van
A professzionális fotózás nem kizárólag arról szól, milyen fájlokat kapunk a végén.
Maga a folyamat is része az élménynek.
Készülődés, ruha, smink, helyszín, fények és egy olyan időszak, amikor néhány órára tényleg csak a fotózott ember kerül a középpontba.
Ez különösen érdekes lehet azok számára, akik a hétköznapokban folyamatosan másokkal foglalkoznak, és ritkán szánnak időt saját magukra.
A képek értéke az idő múlásával változik
Egy frissen elkészült portrét elsősorban esztétikai szempontból nézünk.
Tíz vagy húsz év múlva azonban már egészen mást látunk benne.
Emlékeztet arra:
- hogyan néztünk ki,
- milyen korszakban voltunk,
- milyen stílust szerettünk,
- milyen volt az életünk abban az időszakban.
Talán éppen ezért van értéke annak, hogy időnként ne csak gyors telefonos képek készüljenek rólunk.
Egy tudatosan megtervezett fotósorozat egy adott életszakasz lenyomata is lehet.
És ehhez nem feltétlenül kell születésnap, évforduló vagy más különleges alkalom.
Néha önmagában az is elég indok, hogy szeretnénk néhány olyan fényképet magunkról, amelyeket valóban szívesen őrzünk meg.
